Az NDK teljes fennállása alatt az állami vasút a háború előttről megörökölt Deutsche Reichsbahn, azaz Német Birodalmi Vasút nevet használta. Viszonylag furcsa ez egy szocialista-kommunista, de főleg antiimperialista államban, és bizonyára szívesebben átnevezte volna a pártvezetés Vörös Békevasútra, Ernst Thällmann Szocialista Szellem Vonathálózatra, vagy Sztálin Vasököl Népi Tulajdonú Vaspálya Társaságra.

Mégsem tették, és ennek oka a Jaltai Konferencián elfogadottakban gyökeredzik. Ott ugyanis abban egyeztek meg a négy szövetséges ország vezetői, hogy a megszállt Németország szektorhatárain áthaladó vonatközlekedést a Deutsche Reichsbahn (DR) biztosítja.

Berlin felosztásakor a DR székhelye a keleti részre esett (az egykori Nordbahnhof pályaudvar környékére), így a szovjet megszállók gyorsan zsebrevágták a vasúttásrsaságot, az NDK megalakításakor pedig átadták az új államnak, biztosítva ezzel nem csupán a szektorhatárokon átívelő forgalom ellenőrzését, de az abból kitermelt jelentős bevételt is.

Ez rendes, értékes fizetőeszközben realizált bevételt jelentett, nem a keletnémet játékpénzben számolták el, így érthető, hogy nem kívántak erről lemondani. Ehhez azonban meg kellett tartaniuk a nevet, és így is tettek egészen az NDK felbomlásáig.